Talán ez az utolsó reggel volt a legszebb...

• 2008-07-18 07:13:37

• zsolt72 (hozzászólások: 3) Hozzászólás RSS Címkék: grad, horvátország, hvar, napfelkelte, stari

Talán ez az utolsó reggel volt a legszebb az egészben. Mindig nehéz nekem elválni, búcsúzni. Ferenczi Pista barátom ezt rendszerint elszakadási krízisként foglalta össze, én meg Ferenczi Pista barátomat egy névrokonság okán félig kész pszichoanalitikusként foglalom össze.
Szerettem volna hajnali, napfelkeltés képeket csinálni. Ezt én mindig elhatározom, pedig hát nagyon nem az én műfajom. Momo-é se, mert elvittem őt ma magammal, gondoltam sétálunk egyet, de mint Frakk Károly bácsit szinte húzott engem haza alig fél óra után.

Mégis neki köszönhetem ezt a hajnali élményt, mert fél öt körül elkezdett ugatni valamire, gondoltam a szomszédba költözött szlovén tolvajok lehetnek. Na nem azért tolvajok mert szlovének, hanem mert amikor megérkeztek egyikük látva a laptop táskáját az ajtóból belépett az apartmanunkba és közelebbről megszemlélte. A gond csak az volt, hogy mi meg ott ültünk az ágyon éppen ez ugye nem volt belekalkulálva, szlovén barátunk vakargatta egy darabig hasát zavarában én meg mondtam neki mérgesen, hogy most jön az, hogy elnézést kérsz és kimész!

Szóval Momo ébresztett apró házörző vakkantásokkal és én már nem tudtam aludni. Gondoltam kiviszem pisilni...bár két hét alatt sem lett elég gyors a részidőm, talán tűzoltónak kéne lennem, de mire feltéptem a zsebes rövidnadrágom és belebújtam egy pólóba addigra ő már régen az apartman ajtajában lévő friss tócsát szagolgatta.

Hát a szandállal már nem is igyekeztem olyan nagyon.

De ez a reggel. Igazából napfelkeltés a vizen gyengéd aranyhidat képező reggelt szerettem volna, de ez nem olyan mint a pizzarendelés, tehát felhős volt az ég. Minden tompa, pasztell, még égnek az utcai lámpák és az egyetlen mozgás egy kis fehér furgon formájában jelenik meg, aki árut hoz a pékségnek. Távol látom a mólónál az 5.30-as komp még javában bent áll, holnap éppen ez előtt fogunk beszállásra várni ilyentájt. De az más lesz..az már az utazásról szól és nem a reggelről.



Tök egyedül vagyok. A furgon elmegy, és van abban valami kirekesztettség érzés, amikor egy egész város alszik körülötted, csak te vagy ébren. Sokszor éreztem ezt. Amikor katona voltam és őrségben álltam egy kb. másfél négyzetméteres bódéban a kerítés tetején akkor szememmel mindig az ablakok sárga fényébe kapaszkodtam. Ugyanezt tettem éjjelente mikor szabadságra mehettem haza a vonat ablakából. A hosszú fülkében senki, a kalauz már rég elment és csak ezek a meleg, sárga fények kísértek az ablakokból. Végleg magamra maradtam, amikor ezek is kihúnytak. Hogy átfordítsam valami kevésbbé reménytelenbe arra gondoltam ilyenkor én őrzöm az emberek álmát mindenfelé amerre megyek.

Hát most ezen a horvát reggelen igazán nem akartam őrizni senki álmát, hiszen szabadságon vagyok, de azért oda-oda néztem, hogy rendesen ki vannak-e kötve a hajók, amik többségében valakik most ringatózva alszanak. Hol vannak a kereskedők? A sétáló turisták? A kocogók és a kutyasétáltatók? (ja egy megvan az én vagyok) A vitorlás oktatók és a rent a boat bácsi, aki egyébként saját borát is árulja.

Egy halász ment meg, aki püffögő csónakjával elhúz kifelé az öbölből az alvó vitorlások mellett. Olyan kalapja van, hogy ezzel nagy halat lehet fogni, aztán majd csónakja oldalának kötözi és küzdhet a cápák ellen.