költözés
- 2007-06-27 07:40:28
...költözni az egyrészt macera. Már most fáj a fejem a sok dobozolásnak csak a gondolatától. És miért van az, hogy mindig a könyvek a kurva nehezek? Aztán macerás az is, hogy át kell jelenteni egy csomó címet, ehhez el kell menni, sorszámot gyűrögetve lábat lóbálni, vagy legalábbis tucatnyi telefonos menüt végighallgatni.
De van a költözésban valami olyan mint egy nagy, friss levegővételben. Azóta nagyra értékelem azt, amikor az ember nyújtózkodva nagyot szippant a friss levegőből mióta megjártam az egyenlítő környékét. Először azt hittem majd este...aztán amikor este is olyan volt, mintha nem kilépnél az utcára hanem belépnél a kazánházba hát akkor a kora reggelben bíztam. Mondtam, hát azért csak van itt is olyan harmatcseppes, harapós reggel!? Hát nincs...kazánház van. De a költözés olyan mint nagyon harapni a deres friss reggeli levegőből, felráz mindenből, ami elaludt. Előkerülnek a szekrény mögé csúszott könyvek. A régi levelek, az elhagyott papírok, a félpár zoknik és az ittfelejtett bugyik.
Aztán az új helyen olyan egy darabig mintha vendégségbe mennél. Munkából indulva másfelé kell elindulnod és még nehéz elhinni, hogy most már ez a hazafelé. Van még valami szívfacsaró abban, hogy a régi helyre már hiába mennél vissza...ott már nincs semmi, ami Te lennél. Csak a nyomaid a kertben esetleg, a lekapart névtáblád meg a még köszönő kisboltos.
De majd köszön az új boltos is hamar, csúsznak be a könyvek a polc mögé, elkallódnak a levelek és rutinból vezetsz hazafelé. És a régi hely olyan lesz, mintha valami gyerekkori meséből kerülne elő, s arra menni olyan mint egy kirándulás.
