Ma hallottam
- 2008-10-26 21:04:54
....én abszolúte hiszek a monogámiában többek közt...
Miért van az, hogy külön van olimpia és aztán ugyanott paralimpia a fogyatékkal élők részére? Nem lehetne egyszerűen olimpia, ahol mindenki részt vesz? Sokat segítene a fogyatékkal élő emberek integrációján ha ugyanúgy szurkolhatnánk ugyanakkor nyilvánosság előtt egy kerekes székes vívónak mint Cseh Lacinak.
Fáraszt talán az olimpia, vagy inkább nem tudok teljesen azonosulni ezzel a nagy győzni (legyőzni) akarással, ezért úgy nézem a közvetítést, ahogy a Hollywood-i filmeket szoktam. Nem azt nézem amit mutatnak, hanem ami véletlenül szintén benne van a képben. A hátteret.
Talán ez az utolsó reggel volt a legszebb az egészben. Mindig nehéz nekem elválni, búcsúzni. Ferenczi Pista barátom ezt rendszerint elszakadási krízisként foglalta össze, én meg Ferenczi Pista barátomat egy névrokonság okán félig kész pszichoanalitikusként foglalom össze.
...hát a kertmozi nekem nagyon bejön. Valahogy azon a pályán, amin rendszerint mozgok sose botlok bele egybe sem, pedig biztos van valahol Budapesten is, vidéken meg dögivel. De nekem egészen Stari Gradig le kellett jönnöm ahhoz, hogy lelassuljak egy kertmozihoz.
Ráérek...szerkesztettem egy rövid videót ami tökéletesen kifejezi jelenlegi hangulatomat Horvátországban:)
Van az a kiülős nyaralás. Amikor ülsz a teraszon, vagy egy vendéglőben, végre elolvashatsz egy könyvet, mobil kikapcsolva, nincs internet (leszoksz bazdmeg!) és akár három óráig is eltarthat míg megiszol valamit beszélgetés közben, minden mindegy. Nekem most nagyon ez kellett.
Messzire vezet ez a monoki segély mizéria. Engem történetesen TótaW cikke inspirált az írásra, és legalább hat szálon elindult az agyam rajta, úgyhogy pár momentum erejéig csak, de szabadon engedem grafomániámat.
Barátnőm szingapúri. Itt él velünk, a mi kis Magyarországunkon. Az iskolában, ahol tanít hallott március 15-éről, Petőfiről, a forradalomról. Ma reggel már izgatottan kelt fel, lelkesen kereste az interneten az 1848-as információkat, próbálta hangosan gondolkodva nekem értelmezni, hogy volt egy fiatal költő, aki nagyon szerelmes volt egy nőbe és.....nahát igen, ez is egy verzió.:)
Megütötte a fülemet ez a szuperbruttósítás. Most hagyjuk is mi lesz belőle mi nem, ez jön-e be vagy a másik kettő, vagy az egész kamu (szerintem nem az).
Ez a John Rambo már majdnem egy őszinte film. Annyiban, hogy nincs is benne már szöveg. Lecsupaszított öldöklés az egész, ami már nem valami magasztos célért folyik hanem pusztán önmagáért.
A legelső benyomásom Kirgizisztánról számtalan amerikai katonai repülőgép volt. Több tucat szürke nagy szállítógép. Ismerősebb és a helyhez illőbb volt aztán az a hatalmas tányérsapka, amit az első emberen láttam a belépésnél. Valami ilyesmi: